Csizik Balázs sorozatának igazi szépsége abból az ellentmondásból fakad, - ahogy maga is írja - hogy ezeknek a tengerparton szétszórt színes műanyagdaraboknak egyszerre lehet meglátni a báját és tudni, hogy ez a szemét az emberiség egyik legnagyobb problémája jelenleg. A Csendes-óceánban keringő műanyagszemét területe nagyjából hétszer akkora mint Magyarországé. A műanyag tömege az óceánokban elérheti a 100 000 000 tonnát! 


A Waste Suprematism egyfajta figyelemfelkeltés, rávilágítás a problémára az esztétikán keresztül és egyben tisztelgés Kazimir Malevich szuprematizmusa és konstruktivizmusa előtt.   

"Valóban Malevich és a szuprematista mozgalom ami itt megjelenik keretrendszerként, egyrészt gyerekkortól szakmai példaképem, másrészt feltűnt, hogy a tengerparti szemét nagyon hasonló primer színekből és alapformákból áll össze amiket használt - mindenképpen szeretném a sort továbbvinni városi környezetben is kisérletezve akár más stílusban is, mert már most több visszajelzés érkezett, hogy a projekten keresztül valóban felfigyelt a szemetelés kérdéskörére. Lehozta néhány külföldi médium is. Én ha ennyit tudok hozzátenni a dologhoz, akkor megteszem."


Rövid életű alkotások és hosszútávú gondolkodás, méltó befejezéssel, mivel Balázs fotózás végén a megfelelő helyre juttatja a szemetet. 

Ezek a "pillanatnyi művészet" jegyében készült kompozíciók nagyon rövid ideig láthatóak, aztán megszűnnek - mint ilyen a fotó az egyetlen lenyomatuk, ideális esetben a szemetelés, mint probléma is egy lenyomattá válik csak. Ez a a pillanatnyiság szerintem azért is kifejezetten nyomasztóan érdekes, mivel pont hasonló szeméthalmokat egy másodperc alatt sodor be a hullámzás a tengerbe.




Csizik Balázs további munkáit itt tudjátok megnézni: 

Instagram